A hátfájás három leggyakoribb oka 

2025.07.16

Funkcionális, pszichoszomatikus és strukturális összefüggések a mozgásterápiás gyakorlatban.

A hátfájás világszerte az egyik leggyakoribb nem traumás mozgásszervi panasz, amely gyakran nem egyértelmű strukturális elváltozásokból, hanem funkcionális zavarokból, életmódbeli tényezőkből vagy pszichés stresszorokból ered. A "nem specifikus hátfájdalom" kifejezés azt takarja, hogy a fájdalom mögött nem áll kimutatható patoanatómiai elváltozás (pl. porckorongsérv, csigolyaelcsúszás), hanem inkább mozgáskontroll-zavar, izomegyensúly-eltolódás, poszturális diszfunkció, vagy pszichés túlterhelés áll a háttérben.

Az alábbi 3 tényező gyakoriságuk és klinikai relevanciájuk miatt kiemelkedő jelentőségű a megelőzés és a terápia szempontjából.


1. Ülő életmód és helytelen testtartás 

A modern életforma hatása a testtartásra - poszturális stressz és szekunder izomegyensúly-zavarok

A tartós ülés, különösen inaktív, statikus környezetben, a gerinc fiziológiás görbületeit módosítja. A csökkent mozgásinger és a hibás tartás hatására a miofasciális rendszer adaptálódik – ez hosszú távon izomrövidülésekhez és túlnyúlásokhoz vezet. Mit okoz ez a testben? - A nyak és vállöv izmai túlterhelődnek, krónikus feszültség alakul ki, a deréktáji szakasz gyakran fáj a hosszabb ülés után, a mély stabilizáló törzsizmok aktivitása csökken – emiatt a gerinc "védelem nélkül" marad.

Tipikus izomegyensúly-zavarok:

  • A m. pectoralis major és minor rövidülése → előre eső vállak.

  • A m. trapezius alsó rostjai és a m. serratus anterior gyengülése → lapockastabilitási zavar.

  • A lumbális multifidus és transversus abdominis inaktivitása → ágyéki instabilitás.

  • A m. iliopsoas rövidülése → medence anteverzió, lumbális hiperlordózis.

Terápiás válasz:

  • Statikus és dinamikus tartás korrekció,
  • Manuálterápiás technikák a rövidült szövetek lazítására (triggerpont, fascia kezelés),
  • Mélystabilizációs tréning (core-aktiválás, motoros kontroll visszaállítása),
  • Testtudat-fejlesztés, propriocepció (=testhelyzet-érzékelés) erősítése.


2. Pszichoszomatikus háttér – stressz, szorongás és vegetatív idegrendszeri dominancia

A szorongás fiziológiája

A tartós stressz a szimpatikus idegrendszer túlaktivációjához vezet, amely számos szisztémás és lokális hatással jár: izomtónus fokozódás, hiperventiláció, alvászavar, csökkent regeneráció, emelkedett kortizolszint. Ez az állapot a miofasciális rendszerre is hatással van, különösen a nyaki és vállövi szakaszon. 

Tünettan:

  • Tónusfokozódás (a m. trapezius felső részében, levator scapulae, SCM és suboccipitalis izmokban),

  • Fájdalmas izomcsomók (myofasciális triggerpontok),

  • Gyakori fejfájás,

  • Tartós fáradtság, koncentrációzavar.

Terápiás lehetőségek:

  • Relaxáló kezelések (paraszimpatikus dominancia elősegítése),

  • Idegrendszeri újrahangolás,

  • Pszichoszomatikus edukáció, test–lélek kapcsolatok feltérképezése,

  • Mozgásformák beépítése a stressz oldására.


3. Mozgáshiány és izomgyengeség 

Inaktivitásból eredő szegmentális instabilitás és motoros kontroll zavar - a mozgáshiány hatása a törzsizomzatra

A mély stabilizáló izomzat elengedhetetlen a gerinc szegmentális stabilitásának fenntartásához. Az érintett izmok ideg-izom kapcsolata gyakran romlik inaktív életmód esetén. E funkcionális instabilitás nem strukturális elváltozást, hanem mozgásminőségi zavart eredményez. A globális izomrendszer kompenzál, túlhasználódik, fáradékony lesz.

Tünetek:

  • Fokozódó fájdalom statikus pozíciókban (ülés, állás),

  • "Elgyengült derékérzet", mozgáskorlátozottság,

  • Koordinálatlan törzsmozgások (pl. instabil előrehajlás vagy emelés).

Terápiás beavatkozás:

  • Stabilizációs tréning,

  • Egyensúlygyakorlatok, zárt láncú mozgásminták újratanítása,

  • Fokozatos terhelésnövelés, fázisos vs. tónusos izomcsoportok egyensúlya,

  • Manuálterápiás mobilizáció az ízületi és neurológiai alapfeltételek biztosítására.

Összegzés

A hátfájás hátterében a legtöbbször nem csont- vagy porcrendellenesség, hanem a test működésének finom egyensúlyi zavara áll. A funkcionális szemlélet azt vizsgálja, hogyan mozog a test, nem csak azt, hogy mi "hibás" benne. A terápiás cél tehát nem kizárólag a tünetek enyhítése, hanem az egyéni mozgásmintázatok elemzése, újraprogramozása és a szöveti terhelhetőség optimalizálása.

Ha a hátfájásod:

  • rendszeresen visszatér, vagy már állandósult,

  • reggelente erősebb, és csak fokozatosan csökken,

  • vagy a mindennapi mozgásban is akadályoz,
    akkor mindenképp érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni – akár masszázsra, akár mozgásterápiára.

A megfelelő kezelés nemcsak a tüneteket enyhíti, hanem segít megtalálni a fájdalom valódi okát, és megelőzni a kiújulást.

Egyéni funkcionális állapotfelmérés, manuális kezelések és személyre szabott mozgásterápia révén nemcsak a fájdalom enyhítésére, hanem a valódi okok megszüntetésére törekszem – a test intelligens támogatásával.

Szeretnél egy masszázst?