
A hátfájás három leggyakoribb oka
Funkcionális, pszichoszomatikus és strukturális összefüggések a mozgásterápiás gyakorlatban.
A hátfájás világszerte az egyik leggyakoribb nem traumás mozgásszervi panasz, amely gyakran nem egyértelmű strukturális elváltozásokból, hanem funkcionális zavarokból, életmódbeli tényezőkből vagy pszichés stresszorokból ered. A "nem specifikus hátfájdalom" kifejezés azt takarja, hogy a fájdalom mögött nem áll kimutatható patoanatómiai elváltozás (pl. porckorongsérv, csigolyaelcsúszás), hanem inkább mozgáskontroll-zavar, izomegyensúly-eltolódás, poszturális diszfunkció, vagy pszichés túlterhelés áll a háttérben.
Az alábbi 3 tényező gyakoriságuk és klinikai relevanciájuk miatt kiemelkedő jelentőségű a megelőzés és a terápia szempontjából.
1. Ülő életmód és helytelen testtartás
A modern életforma hatása a testtartásra - poszturális stressz és szekunder izomegyensúly-zavarok
A tartós ülés, különösen inaktív, statikus környezetben, a gerinc fiziológiás görbületeit módosítja. A csökkent mozgásinger és a hibás tartás hatására a miofasciális rendszer adaptálódik – ez hosszú távon izomrövidülésekhez és túlnyúlásokhoz vezet. Mit okoz ez a testben? - A nyak és vállöv izmai túlterhelődnek, krónikus feszültség alakul ki, a deréktáji szakasz gyakran fáj a hosszabb ülés után, a mély stabilizáló törzsizmok aktivitása csökken – emiatt a gerinc "védelem nélkül" marad.
Tipikus izomegyensúly-zavarok:
A m. pectoralis major és minor rövidülése → előre eső vállak.
A m. trapezius alsó rostjai és a m. serratus anterior gyengülése → lapockastabilitási zavar.
A lumbális multifidus és transversus abdominis inaktivitása → ágyéki instabilitás.
A m. iliopsoas rövidülése → medence anteverzió, lumbális hiperlordózis.
Terápiás válasz:
- Statikus és dinamikus tartás korrekció,
- Manuálterápiás technikák a rövidült szövetek lazítására (triggerpont, fascia kezelés),
- Mélystabilizációs tréning (core-aktiválás, motoros kontroll visszaállítása),
- Testtudat-fejlesztés, propriocepció (=testhelyzet-érzékelés) erősítése.
2. Pszichoszomatikus háttér – stressz, szorongás és vegetatív idegrendszeri dominancia
A szorongás fiziológiája
A tartós stressz a szimpatikus idegrendszer túlaktivációjához vezet, amely számos szisztémás és lokális hatással jár: izomtónus fokozódás, hiperventiláció, alvászavar, csökkent regeneráció, emelkedett kortizolszint. Ez az állapot a miofasciális rendszerre is hatással van, különösen a nyaki és vállövi szakaszon.
Tünettan:
Tónusfokozódás (a m. trapezius felső részében, levator scapulae, SCM és suboccipitalis izmokban),
Fájdalmas izomcsomók (myofasciális triggerpontok),
Gyakori fejfájás,
Tartós fáradtság, koncentrációzavar.
Terápiás lehetőségek:
Relaxáló kezelések (paraszimpatikus dominancia elősegítése),
Idegrendszeri újrahangolás,
Pszichoszomatikus edukáció, test–lélek kapcsolatok feltérképezése,
Mozgásformák beépítése a stressz oldására.
3. Mozgáshiány és izomgyengeség
Inaktivitásból eredő szegmentális instabilitás és motoros kontroll zavar - a mozgáshiány hatása a törzsizomzatra
A mély stabilizáló izomzat elengedhetetlen a gerinc szegmentális stabilitásának fenntartásához. Az érintett izmok ideg-izom kapcsolata gyakran romlik inaktív életmód esetén. E funkcionális instabilitás nem strukturális elváltozást, hanem mozgásminőségi zavart eredményez. A globális izomrendszer kompenzál, túlhasználódik, fáradékony lesz.
Tünetek:
Fokozódó fájdalom statikus pozíciókban (ülés, állás),
"Elgyengült derékérzet", mozgáskorlátozottság,
Koordinálatlan törzsmozgások (pl. instabil előrehajlás vagy emelés).
Terápiás beavatkozás:
Stabilizációs tréning,
Egyensúlygyakorlatok, zárt láncú mozgásminták újratanítása,
Fokozatos terhelésnövelés, fázisos vs. tónusos izomcsoportok egyensúlya,
Manuálterápiás mobilizáció az ízületi és neurológiai alapfeltételek biztosítására.
Összegzés
A hátfájás hátterében a legtöbbször nem csont- vagy porcrendellenesség, hanem a test működésének finom egyensúlyi zavara áll. A funkcionális szemlélet azt vizsgálja, hogyan mozog a test, nem csak azt, hogy mi "hibás" benne. A terápiás cél tehát nem kizárólag a tünetek enyhítése, hanem az egyéni mozgásmintázatok elemzése, újraprogramozása és a szöveti terhelhetőség optimalizálása.
Ha a hátfájásod:
-
rendszeresen visszatér, vagy már állandósult,
-
reggelente erősebb, és csak fokozatosan csökken,
-
vagy a mindennapi mozgásban is akadályoz,
akkor mindenképp érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni – akár masszázsra, akár mozgásterápiára.
A megfelelő kezelés nemcsak a tüneteket enyhíti, hanem segít megtalálni a fájdalom valódi okát, és megelőzni a kiújulást.
Egyéni funkcionális állapotfelmérés, manuális kezelések és személyre szabott mozgásterápia révén nemcsak a fájdalom enyhítésére, hanem a valódi okok megszüntetésére törekszem – a test intelligens támogatásával.
